Vasi múzeumfalu

A Múzeumfalu Vas megye falusi lakosságának két évszázados építészeti kultúrájáról, életmódjáról nyújt képet. A különböző vasi tájegységekről származó kisnemesi, jómódú- és szegényparaszti porták mellett a terület horvát, német, szlovén nemzetiségű falvainak lakóházait, gazdasági épületeit is megtekinthetik a látogatók.

Az emberi élet múltból átmentett színterei, a zsúptetős házikók önmagukban is felbecsülhetetlen értéket képviselnek.

 A Vasi Múzeumfalu építését Szombathelyen, a megyeközpontban, 1968-ban kezdték meg, ami így az ország második skanzeneként 1973-ban nyitotta meg kapuit. A kezdeményezés sikerre vitelében mások mellett mindvégig kiemelkedő szerepe volt Bárdosi Jánosnak, a Savaria Múzeum néprajzkutatójának.

A szabadtéri néprajzi múzeum igyekszik visszaadni a régi falu hangulatát. A házak elhelyezése hozzávetőlegesen az eredeti állapotokat tükrözik vissza, a zárt épületsorok utcaszerűen, a szórványtelepülések házai lazább térközökkel épültek újra. Az épületegyüttesek így összeállva egy valóságos faluként idézik fel a letűnt évszázadok hagyományos paraszti ház- és lakáskultúráját, életmódját. Félköríves utcasora Vas megye síkvidéki területeinek tájegységeit, illetve a megyében élő horvát és német nemzetiségeket mutatja be.

A vasi skanzen jelképe a molnaszecsődi harangláb. A talpgerendás, négyoszlopos harangláb talán éppen az eredeti harangjának évében, 1772-ben épült. A szoknyatetőt és a sisakot fazsindely fedi. A szoknyatető profilírozott párkánnyal - gallérral - csatlakozik a toronygerendákhoz. A bedeszkázott galérián oldalanként egy-egy ablaknyílás látható.

A XIX. század közepén a lassú folyású Gyöngyös-patakhoz épített szentkirályi (ma Szombathely része) alulcsapós vízimalmot a XIX. század végén háromról egy kerekűre alakították. A lassú víz, és a sok közeli malom miatt széles, 140 centis lapátokkal látták el. A falába utólag beépített kő jelzi a Gyöngyös 1874-es vízállását.

A falvak és az uradalmak a XX. század közepéig nem maradhattak kovácsműhely nélkül. Az 1973-ban Cákról áttelepített, XIX. század közepi, helyi kőből falazott, sátortetős, ollólábas kovácsműhelyt az egykori jáki műhely szerszámaival rendeztük be. A szabadkéményes épület nyitott előterében található a patkolószín.

A Vasi Múzeumfalu faluközpontjának egyik közösségi építménye az 1800-ban állíttatott perenyei, késő barokk Nepomuki Szent János kápolna másolata, amelyet elsősorban a nardai plébániatemplom régi tárgyaival rendezték be.

A Vasi Múzeumfalu szertelepülését három porta épületei alkotják. Legrégibb köztük a felsőszölnöki füstösház, melynek egyetlen fűthető helyisége a konyha és a szoba funkcióját egyaránt betöltötte. A farkasfai hajlított ház is füstösháznak épült, de a XIX. század elején kályhás szoba eléépítésével korszerűsítették, füstöskonyhássá alakították. A szalafői kerített ház egy hajdan szélesebb körben elterjedt háztípust reprezentál, melynek emlékei csak az Őrség területén maradtak fenn.